Gyógynövények

Az ördögcsáklya (Harpagophytum procumbens) Afrika-szerte népszerű és széles körben alkalmazott gyógynövény, nevét a jellegzetes formájú, karomszerű tüskékkel borított terméséről kapta. A Dél- és Kelet-Afrika szavannás-sivatagos területeiről származó, lágyszárú, évelő növény a XX. század közepén került Európába. A gyógyászatban elsősorban 15-20 cm hosszú, 3-5 cm átmérőjű másodlagosan vastagodott gyökereit alkalmazzák, melyet darabolást követően szárítanak és porítanak. Az ördögcsáklyagyökér kivonata elsősorban degeneratív ízületi megbetegedések kiegészítő terápiájára alkalmazható.

A perilla (Perilla frutescens Britt., Lamiaceae Syn.: Perilla ocymoides), magyar néven kínai bazsalikom, vagy vad szezám a tradicionális kínai orvoslásban alkalmazott gyógynövény. A távol-keleten zöldségnövényként és ízesítőanyagként is ismert növény kivonatai előnyös hatásúak az allergia egyes fajtáinak kezelésében, különös tekintettel az általánosan alkalmazott antiallergiás szerekhez viszonyított kedvezőbb mellékhatás profiljuk miatt. A Perilla kivonat helyi, dermális (krém) alkalmazása segítséget jelenthet a viszketés és vörösség enyhítésében.

A fekete nadálytő (Symphytum officinale), népies nevén a forrasztófű a növények közül egyedülálló módon alkalmazható a véraláfutások, zúzódások kezelésére. A gyógynövényből készült sebgyógyító készítményeket már az ókor óta használják. A megkeményedő nadálytő massza védelmet nyújtotradicionális tt a sebesüléseknek és gyorsította a sebgyógyulást. A növény használata nemcsak felhasználásán alapul, a nadálytő gyökerének kivonatával végzett vizsgálatok igazolták annak fájdalomcsillapító, gyulladás- és ödémacsökkentő hatását.

A máriatövis (Sylibum marianum) a fészkesvirágzatúak családjába tartozó a mediterráneumban őshonos egyéves növény. A tenyészidő elején tőrózsát, később akár 1,5-2 m magas hajtást növeszt. Júniusban és júliusban virágzik, csöves virágai lilák, esetleg fehérek.Gyógyászati célra az érett, barnás színű, bóbita nélküli terméseket használják, a hatásért a termés 2-3%-át kitevő szilimarinnak nevezett flavonolignán-keverék a felelős: a szilimarin akut és krónikus májkárosodások megelőzésére, és a már kialakult ártalmak mérséklésére egyaránt alkalmazható.

Az erdei fenyő (Pinus silvestris) természetes élőhelye Európa, Ázsia és Észak-Amerika északi, hidegebb területei. A különböző fenyő fajok illóolaját évezredek óta alkalmazzák gyógyászati céllal. Az erdeifenyőolajat (Pini silvestris aetheroleum) a fa friss tűleveleiből és ágvégeiből vízgőz-desztillációval állítják elő. Gyógyászati értéke a tradicionális felhasználás során nyert bizonyítást. Helyi vérbőséget okozó és enyhe fájdalomcsillapító hatása miatt a reumatikus és neuralgiás fájdalmak esetén használt bedörzsölők, kenőcsök igen gyakori alkotórésze.

A gyógy- és fűszernövényként is alkalmazott rozmaring (Rosmarinus officinalis) Dél-Európában és Észak-Afrikában őshonos évelő, örökzöld félcserje. A rozmaringból készült alkoholos kivonat a 17. században vált népszerűvé Aqua Regina Hungariae néven, melyet ezt követően évszázadokon át alkalmaztak a reumás ízületi fájdalmak enyhítésére Európa-szerte. Belsőleg emésztési zavarok, fejfájás, kimerültség esetén; külsőleg reumás panaszok enyhítésére, bedörzsölő szerként alkalmazzák a mai napig is.

A mediterráneumban őshonos vadgesztenye (Aesculus hippocastanum) akár 25-35 m magasra is megnövő díszfa. Magyarországra a 16. században a törökök közvetítésével került, akik a vadgesztenye magját a lovak etetésére és köhögésük enyhítésére használták. A vadgesztenye toktermésében barna, dióméretű mag található, amelyet a termés felnyílása után, kora ősszel gyűjtenek. A vadgesztenye magját elterjedten használják krónikus vénás elégtelenség kezelésére, amely felhasználás hátterét tudományos alapossággal feltárták az elmúlt évszázadokban. A vadgesztenye magja 3-5% β-eszcint tartalmaz, amely a hatásért elsősorban felelős.

Az élénk narancssárga virágzatú körömvirág (Calendula officinalis) már az ókor óta ismert és használt, sebgyógyító, hámosító hatású gyógynövény. A fészkesvirágzatúak (Asteraceae) családjába tartozó, a Földközi-tenger partvidékén őshonos egyéves növény szárazságtűrő, meleg- és fényigényes. Gyógyászati célra a júniusban és júliusban gyűjtött virágzatot használják, amely a Magyar Gyógyszerkönyvben Calendulae flos néven hivatalos. A körömvirág gyógyászati célú felhasználása elsősorban a régóta fennálló alkalmazáson alapul. A növény kivonatának gyulladáscsökkentő, baktérium-, gomba-, és vírusellenes hatását több kísérletben is bizonyították.

A mediterrán eredetű francia, valódi, vagy keskenylevelű levendula (Lavandula angustifolia) örökzöld, évelő növény, melynek liláskék színű virágai június végén nyílnak. Hazai nagyüzemi termesztése Dr. Bittera Gyula nevéhez fűződik, aki az 1920-as években a Tihanyi-félszigeten létesített Franciaországból hozott szaporítóanyagból ültetvényt. Illóolajának külsőleges alkalmazásánál rendszerint a fertőtlenítő, nyugtató, enyhe fájdalomcsillapító és gyulladáscsökkentő hatásait emelik ki. Az olajos krémekben alkalmazott illóolaja bőrbe masszírozva gyorsan felszívódik és a vérben kimutathatóvá válnak az alkotórészei, ezért sportolás vagy nehéz fizikai munka után hamar érezhető az olaj kedvező (izmok fáradtságát mérséklő) hatása.

A kamilla (Matricaria vagy Chamomilla recutita), más néven orvosi székfű az egyik legváltozatosabban felhasználható gyógynövény, már az ókori görög és római orvosok is ismerték és a növény népszerűsége napjainkig töretlen. A 10-40 cm magasa megnövő kamillának jellegzetes fehér nyeles és sárga csöves virágai vannak, a vacok része kúpos, belül üreges. A kamilla hatóanyagai közt víz- és zsíroldékony anyagok egyaránt megtalálhatók. A vízoldékony természetű anyagok megtalálhatóak a házilag készített kamillateában is. A virágzat illóolaját zsíroldékony karakterű vegyületek alkotják, amelyeknek a kamillaolaj a jellegzetes kék színét is köszönheti. A kamillát hagyományosan emésztési panaszok kezelésére, megfázásos tünetek enyhítésére, valamint bőrbetegségek esetén használták és használják napjainkban is.

A magashegységekben, havasi réteken növő hegyi árnika (Arnica montana) hazánkban igen ritka faj, csak az Alpokalján és az Őrségben fordul elő. Mivel nehezen termeszthető, ezért gyakran a hasonló tartalomanyagokkal rendelkező, azonos biológiai hatásokkal bíró Észak-Amerikából származó árnikával (Arnica chamissonis) helyettesítik. Mindkét faj egyedei sárga fészekvirágzattal rendelkeznek, 30-80 cm magasra növő évelő, lágyszárú növények. Az árnika virágzat vizes, alkoholos, vagy olajos kivonata külsőleg reumás panaszok enyhítésére, poszttraumás vagy posztoperatív eredetű zúzódások, hematómák, ödémák kiegészítő kezelésére alkalmazható.

Az Echinacea purpurea (bíborlevelű kasvirág) a fészkesvirágzatúak (Asteraceae) családjába tartozó Észak-Amerikából származó évelő, lágyszárú növény. Az észak-amerikai indiánok igen elterjedten alkalmazták gyógynövényként a kasvirág fajokat. Elsősorban borogatást készítettek a növényekből, amelyet sérülésekre, sebesülésekre, állati csípésekre, kígyómarásra tettek. A kasvirág fajokból előállított készítmények jótékony hatásúak lehetnek a megfázásos, illetve a krónikus felső légúti és húgyúti betegségek kezelésében a terápia kiegészítőiként, illetve lokálisan alkalmazva is kifejtik immunstimuláns hatásukat, így használatuk előnyös lehet a nehezen gyógyuló sebek, fekélyek, valamint a száj-garat gyulladásos megbetegedései esetén.